A rejtett traumáról

A trauma fogalmát gyakran a nagy, nyilvánvaló eseményekhez kötjük: balesetek, háborúk, bántalmazások. De létezik egy másik, kevésbé ismert formája is: a rejtett trauma. Ezek olyan élmények, amelyek nem tűnnek különösen megrázónak, de mély nyomot hagynak bennünk, és észrevétlenül befolyásolják a döntéseinket, szokásainkat, kapcsolati mintáinkat.

Mi az a rejtett trauma?

A rejtett trauma olyan múltbeli tapasztalat, amely anélkül, hogy tudatosan észlelnénk, hatással van ránk. Ezek lehetnek:

• Gyermekkori érzelmi elhanyagolás

• Túlzott szigor vagy kritikusság a szülők részéről

• Iskolai megszégyenítések, kudarcok

• Egy hirtelen szakítás vagy baráti árulás

• Állandó bizonytalanságérzet egy instabil családi környezetben

Mivel ezek az élmények nem tűnnek „traumatikusnak” a klasszikus értelemben, gyakran elbagatellizáljuk őket, és nem foglalkozunk a hatásaikkal. A probléma az, hogy ezek a tapasztalatok mélyen beágyazódnak a tudatalattinkba, és észrevétlenül formálják a világképünket.

Hogyan befolyásolja a rejtett trauma a mindennapjainkat?

1. Döntéshozatal és kockázatvállalás

Sokan észre sem veszik, hogy miért félnek az új helyzetektől vagy miért kerülik a kockázatos, de potenciálisan hasznos döntéseket. Ha gyerekként folyamatosan azt éreztük, hogy a hibázás „veszélyes” (például mert szigorú szülők mindig leszidtak minket egy rossz osztályzat miatt), akkor felnőttként hajlamosak lehetünk elkerülni minden olyan helyzetet, ahol kockázatot kell vállalni.

2. Kapcsolati mintázatok

A rejtett traumák gyakran befolyásolják, hogy milyen párkapcsolatokat alakítunk ki. Ha például gyermekként nem kaptunk feltétel nélküli szeretetet, akkor felnőttként is hajlamosak lehetünk toxikus vagy egyoldalú kapcsolatokban maradni, mert tudatalattink azt sugallja: „nem vagyok elég jó egy igazán szerető partnerhez.”

3. Önértékelés és belső monológ

Azok az emberek, akik gyerekkorukban rendszeresen kritizálva vagy leértékelve voltak, gyakran belső párbeszédükben is ezt ismétlik. „Nem vagyok elég jó.” „Úgysem fog sikerülni.” Ezek a gondolatok nem saját meggyőződéseink, hanem egy korábbi élmény lenyomatai, amelyeket észrevétlenül átvettünk.

Hogyan ismerhetjük fel a rejtett traumákat?

A rejtett traumák felismeréséhez érdemes figyelni az alábbi jelekre:

• Indokolatlan szorongás bizonyos helyzetekben

• Ismétlődő negatív minták a kapcsolatokban

• Túlkontrolláló vagy önszabotáló viselkedés

• Önbizalomhiány és állandó bizonytalanságérzet

Egy hatékony módszer lehet a naplóírás vagy a belső monológunk tudatos vizsgálata. Ha például egy adott helyzetben erős érzelmi reakciót élünk át (például düh, félelem vagy szégyen), érdemes megvizsgálni, hogy honnan ered ez az érzés. Vajon volt egy korábbi élmény, ami hasonló érzést váltott ki?

Hogyan dolgozhatunk fel egy rejtett traumát?

1. Tudatosítás

A legfontosabb lépés a felismerés. Ha rájövünk, hogy bizonyos reakcióink nem racionálisak, hanem egy régi élmény lenyomatai, máris hatalmat nyerünk felettük.

2. Új minták kialakítása

Az agyunk képes változni, és új idegi kapcsolatok kiépítésével új szokásokat is létrehozhatunk. Azonban pusztán a pozitív visszajelzések nem elegendőek. Gyakran az történik, hogy a környezetünk próbál minket bátorítani, de ha a tudatalattinkban még mindig az önértékelési problémák dominálnak, ezek az elismerések nem érnek el hozzánk. Ehelyett hosszabb távú, mély belső munka szükséges, például az önismereti munka, a beidegződött minták tudatos lebontása, és a saját narratívánk átalakítása.

3. Szakember segítsége

Bár sokan fordulnak pszichológushoz önismereti vagy trauma-feldolgozási céllal, nem minden szakember rendelkezik megfelelő tapasztalattal és képesítéssel a mélyebb traumák kezelésére. Egy okleveles pszichológus nem feltétlenül elégséges ilyen esetekben. A komolyabb traumák feldolgozásához szakpszichológusra, lehetőség szerint klinikai szakpszichológusra van szükség, aki nemcsak az elméleti tudással, hanem a gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik az ilyen problémák kezelésében.

Összegzés

A rejtett traumák talán nem látványosak, de éppolyan erőteljes hatással lehetnek az életünkre, mint a nyilvánvaló traumák. Az, hogy valami „nem tűnik nagy ügynek,” még nem jelenti azt, hogy nem alakítja a gondolkodásunkat, önértékelésünket vagy kapcsolatainkat. Ha elkezdünk figyelni a saját reakcióinkra, és hajlandóak vagyunk mélyebbre ásni a múltban, megtörhetjük a rejtett traumák hatalmát, és tudatosabb, kiegyensúlyozottabb életet élhetünk.