Éjfélkor indultunk. Még most sem értem, miért volt olyan fontos elodázni az alvást, ha csak egy pöttöm kis földről van szó a semmi közepén – ahol a gazdája talán életében kétszer, ha járt – az a maroknyi őr meg úgyis ott masírozik éjjel-nappal. Hiába győzködtem a bandát, annyit mondtak, legalább…